Mindegyik stíluson belül megvan az, amire azt mondom, hogy szép.
És természetesen eléggé szubjektív módon ítélem meg, hogy mi az.
Mindenben tudok valami szépet találni.
Az egyik legszebb dubstep számot már már kiposztoltam.
Jöjjön egy másik, aminek nem az a nagyon kőkemény
a zenéje - persze, akinek nem tetszik a stílus, annak
nem fog tetszeni ez sem - de mégis azt mondom rá, hogy szép.
"Innocence. You'll never be mine."
Nero - Innocence
***
Ha már az ártatlanságnál tartunk, eszembe jutott még egy dal.
Még a régi deep-house-es, progressive-trance-es időmből.
Zenészként az ember igyekszik olyan zenét készíteni, ami belőle jön,
és ami neki tetszik. Ha ez véletlenül még tetszik is mindenkinek,
annak csak örül.
De aztán ez el tudja ragadni az embert, és ha így van, akkor egy idő
után már a "közízlés" elkezdi formálni azt a zenét, amit csinálsz.
Ezt szokás elkurvulásnak is nevezni. Nézzük csak meg Snoop Doggot,
ahogy ilyen Katy Perrykkel bohóckodik. Ez már kurvára nem gangsta rap.
De lényeg a lényeg, Tiesto is kicsit elkurvult már.
Viszont még régen csinált egy remixet a Delerium egyik számának.
Annak, amelyikben Leigh Nash, a Sixpence None the Richer énekese énekel.
Van benne egy kis szomorúság, ahogy Leigh énekli, hogy
"Darling, when? When did we fall? When was it over?"
És beletörődés, amikor meg azt, hogy
"I suppose that it's the price of falling in love."
Íme:
Delerium ft. Leigh Nash of Sixpence None the Richer - Innocente
(Tiesto Remix)
Na de esetleg, aki nem szereti a 6-7 perces bakelit-verziókat,
és még klipre is kíváncsi, az megnézheti a Torontóban forgatott
klipet, ha ide kattint.
Imádom Torontót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése