Nas ft. Diddy

Még egy hip-hop szám régről. Jó 10-12 évvel ezelőttről.

Ennek is a mai napig tudom a szövegét kívülről.

Nasnak ebből volt egy kis balhéja az egyházzal, mert hát...

lássuk be, mégiscsak Jézusként pózol a klipben.

Sajna, ebből is csak cenzúrázott verzió van (mármint klippel együtt).

De annyi baj legyen!

Keménykedünk, gengszterkedünk, meg minden szokásos.

"Weak, jealous muthafuckas, fuck you!"

"Niggas fear what they don't undestand,

Hate what they can't counquer..."

"I'm as real as they come,

from day 1, forever balling."

"Want me off the scene fast, but good things last."

Nas feat. Puff Daddy - Hate Me Now

A kőkorszak királynői

A Dave Grohl-poszt után egy kis crossover.

Tegnap előtt lett volna Pesten az a Queens of the Stone Age koncert,

amire készültem menni, és amit lemondott a zenekar.

Dave Grohlnak volt egy kis kitérője ővelük is.

Volt rengeteg más zenekarral is, de velük is.

Amikor a QOTSA...

Vajon mást is csábít a dolog, hog ezt a rövidítést "kocának" olvassa?

Vagy csak engem?

Na szóval, amikor a QOTSA felvette a harmadik albumát, a

Songs for the Deaf címűt, akkor Grohl beszállt hozzájuk stúdiózni.

Mondjuk ennek az is volt az oka, hogy a Foo Fightersben elég nagy

balhék voltak a tagok közt, és majdnem feloszlottak.

Akkor már kiadásra készen állt a One by One című FF-album, de mégsem

adták ki, mert nem bíztak a sikerében, nem voltak vele megelégedve.

Dave balra el, csá Foo Fighters, hellószia QOTSA, és el is ment velük

- zenésznyelven szólva - "megturnéztatni" az új albumot.

Íme, az egyik mestermű:

Queens of the Stone Age - No One Knows


"And I realize you're mine,
Indeed a fool am I."

(Aztán később mégis kibékültek a Foo-tagok, kicsit megbuzerálták
a dalokat, és kiadták a One by One című albumot.
És milyen kurvajól tették!
Legjobb albumuk.)

Rákendroll meg kamonbébi

Dave Grohl maga a rock'n'roll.

Érdekes dolog, hogy a Nirvana mindössze 7 évig létezett, ebből

is az első 3 évben még nem is Grohl volt a dobosuk.

Dave már a Nirvanás időkben felvette a Foo Fighters-demóját

úgy, hogy akkor még csak ő egyedül volt a FF.

Ő játszotta fel a dobot, a gitárokat, a basszust, és ő énekelte

fel az éneket, vokálokat, satöbbi.

De ha ezt még nem is számítjuk bele, a Foo akkor is már 16-17 éve létezik,

Davey pedig azóta tagja (nyilván).

Mégis sokan még mindig "A Nirvana dobosa"-ként emlékeznek rá.

Dave Grohl egy élő legenda.

Ő maga a rákendroll.

És most, 42 évesen is kőkeményen nyomja a kamonbébit.

Foo Fighters - Walk (Live)


"I'm on my knees, I'm waiting for a sign,
Forever, whenever,
I never wanna die,
I never wanna die,
I'm on my knees,
Never wanna die!"

Godzilla

Emlékszem, hogy anno ebben a számban mennyire megtetszett a basszus.

Hogy egy Liquid Stranger-számból idézzek:

"Bassline, fucka!"

Jamiroquai - Deeper Underground

Ki mennyire van betépve?

Emlékszem, régen mekkora kedvencem volt ez a szám.

A mai napig kívülről tudom a szövegét.

Method Man & Redman - How High (Remix)

Régi szép idők

Anno '99-01 környékén, a szombathelyi Papaya Clubban...

De szép is volt...

Amikor még ugye volt "A felső szint", és "Az alsó szint".

Mentünk mindig le. Emlékszem, 16 voltam, mentem minden

csütörtökön Főiskolás buliba. Akkoriban 16 évesen én voltam

a legfiatalabb a bulikban. Most már a 20 éveseket szinte kinézik

a 15-16 évesek.

Lényeg a lényeg, mekkora volt, amikor olyan számok, amiket később még

a Danubius rádió is játszott, eleinte még lenn, a house zenék közt toltak

a DJ-k. Jankec, Sterbinszky, Dän von Schulz, Tommyboy, meg a többiek.

Jöjjön egy ilyen, amiből később nagy (populáris) sláger lett,

de eleinte még a progresszívebb zenék közt nyomták őket.
Vagyis jöjjön Spiller és az érdekesen aranyos/helyes Ellis-Bextor kisasszony!

Spiller ft. Sophie Ellis-Bextor - Groove Jet (If This Ain't Love)

"If this ain't love, why does it feel so good?"

***

Apropó, apró popó!
Ugyanez a kategória ez is:

Sonique - It Feels So Good

  
"Your love it feels so good..."

Eeej, a p*csába! 

Hellószia

Nem, ez nem Fluor lesz.

Sokkal inkább Hellogoodbye, feltéve, hogy még emlékszünk rá.

Illetve akkor is az lesz, ha nem emlékszünk rá.

Ők is a (nagyjából) egyslágeres bandák közé tartoznak.

Van valami ebben a kis butuska számban, ami megfogja az embert.

"You are the one, the one

that lies close to me,

Whispers "Hello,

I've missed you quite terribly"

I fell in love, in love

with you suddenly

Now there's no place else

I could be,

But here in your arms..."

Hellogoodbye - Here In Your Arms

Hallasz engem?

A Jimmy Eat Worlddel is úgy vagyok, mint a Muse-zal.

Na jó, úgy is vagyok velük, és mégsem.

Ami miatt úgy vagyok velük, az az, hogy

nem minden számukat szeretem, de amit igen, azt nagyon.

Ami miatt pedig mégsem vagyok úgy velük, az meg az, hogy

a Muse-nak több számát szeretem, mint amennyit nem,

a Jimmy Eat Worldnek pedig kevesebbet.

A Sweetness az egyik nagy kedvencem tőlük.

"Are you listening?"

Jimmy Eat World - Sweetness

 

Lonely Day

Áh, nem is tudom.

Rossz a kedvem. Valami hiányzik.

Mármint... valahogy hiányérzetem van.

És szomorú lettem egy kicsit.

Nem vagyok oda a System of a Down Lonely Day című számáért.

Legalábbis úgy alapból.

Tudom, "hipster" dolog ilyet mondani, de azt nem szeretem benne,

hogy mindenki szereti. Pedig igyekszem nem "hipster" pöcs lenni.

De most nagyon tetszik mégis ez a szám.

Szerintem elmondja, hogy milyen a hangulatom.

"...and if you go,
I wanna go with you.
And if you die,
I wanna die with you.
Take your hand and walk away."

System of a Down - Lonely Day

Magyar hip-hop

Busa Pista a Zuboly rappere, beatboxosa, stb.

És szerény véleményem szerint az egyik legjobb magyar rímfaragó.

A fenti állításomat az alábbi videókkal szeretném alátámasztani.

Busa Pista - 8ker séta

"Belszól a kelekótya, fel sem fogja versemet,
Kerek óra delet kongat, percek folynak, teremnek.
Öregember görnyedezve, könnyes szemmel kéreget,
Tönkre menve, sőt remegve, gyötrelmesen szédeleg."

***

De ami még keményebb:

Busa Pista - Nem mind1

 "Nem mind1 az sem, hogy a szopatásnál
a fasznak melyik oldalán állsz."

"...a lány a lány alá nyal,
vagy a nyúl a lány alá nyúl..."

 

4400

Ez a négyezer-négyszázadik poszt a blogon.

Mondanám, ha tényleg az lenne.

Pár éve ért véget a 4400 című tévésorozat.

Négy évad volt összesen.

Sajnáltam, hogy vége lett, mert

1. jó sorozat volt

2. bírtam a főszereplőket, és igazán említésre méltó szerepük azóta nem volt.

Joel Gretsch, Jaqueline MacKenzie, Patrcik Flueger, Conchita Campbell.

Ja, és a kedvenc nevű színészem is ebben szerepelt:

Mahershalalhashbaz Ali.

Nagyon tetszett a főcímzenéje.

Amanda Abizaid - A Place in Time

Sötétség

Dubstepből is van többféle. Sőt, lehet, hogy majd szépen, lassan külön műfajmegnevezéseket találnak ki mindegyikre.

A finn Tes La Rok a sötétebb, komorabb stílust képviseli.

Brutális.

Ezt a számot egy lány mutatta, és már ezért meg kéne kérnem a kezét.

Na jó, persze csak viccelek, de valahogy éreztetni akartam, hogy mennyire megtetszett ez a szám.

:)

Tes La Rok - Cold Blooded

A kedvenc kommentem ennél a videónál:

"F U C K M E S I D E W A Y S

This tune makes me wanna eat my own fuckin face it's so evil."

Asszem, ebben minden össze van foglalva.

A japánok is tudnak zenélni

Gondolok itt Satoshi Tomiie-ra.

Ő is még a régebbi deep house-os időszakomból köszön vissza.

Bár ez a talán inkább az amerikai John Creamer hírnevét öregbíti.

Inkább azt kellett volna a poszt címének adnom, hogy Kelli Ali.

Ugyanis ebben a számban ő énekel.

Ő a Sneaker Pimps-nek volt az énekesnője régebben.

A vokálja gyönyörű ebben a számban. Creamer mély, nyugis zenéje

meg kőkeményen odateszi alá az alapot.

Satoshi Tomiie ft. Kelli Ali - Love In Traffic

(John Creamer Remix)

Szeretlek

Eszembe jutott egy szám.

Igen, egy kicsit ittam.

Igen, egy kicsit részeg vagyok.

Eszembe jutott még a régi, gimis időkből, és az az utáni deep house-os

időimből egy szám, amit anno nagyon szerettem.

A címe magyarra fordítva azt jelenti, amit a poszt címe sugall.

Sugall? Mond, bazmeg, mond, nem sugall.

LOL, na szeressünk valakit!
Íme!

John Creamer & Stephane K - I Love You

D-12

Kanadában amikor csak beültünk a kocsiba Dani öcsémmel,

mindig benyomtam egy D-12-számot.

A végén már unta.

Merthogy mindig ugyanazt.

Én csak röhögtem, mert ezen a számon lehet.

Egy csomót.

Nagyon kész szövege van.
Egyik kedvencem tőlük.

Ez a That's How című számuk.

Szidják ezek egymást, magukat, Eminem-et, Bizarre-t,

Bill Clintont, a kidobókat, a többi rappert,

szerintük mindenki rá fog baszni.
Vagy meg lesz csapkodva.
Vagy valami hasonló.

D-12 - That's How


"Steal cars, wreck bars, get fucked up beyond recognition
walk tipsy in clubs, like we stars..."

>>Szöveg<<

The Cleveland Show

Szeretem Seth MacFarlane humorát és sorozatait.

Family Guy

American Dad!

The Cleveland Show

Egyik nap olvastam, hogy jövőre új Flintstones sorozat lesz,

aminek szintén ő lesz az agya.

Kíváncsi leszek.

Most eszembe jutott, hogy még a Cleveland Show első évadában

volt Clevelandnek egy freestyle-ja, amiben kurva jó szöveg van.


Habár a videóban ott van az embed code, mégsem engedi
beágyazni ez a szemét.
Szóval ehun egy link, erre köll ráklikkenteni e!


A legviccesebb az egészben az, hogy
Cleveland hangja, Mike Henry így néz ki:

A tévéből???

Ilyen se volt még. A tévéből ismertem meg ezt a számot.

Tegnap este (inkább éjjel), amikor lefeküdtem, benyomtam a tévét.

Szoktam.

Ahogy próbáltam elaludni, felfigyeltem erre a szép hangra.

De nem csak erre, alatta a zenére is. Mondom, ez nagyon Bengás.

Odafordultam a tévé felé, látom ám, hogy Benga tényleg ott csápol a klipben.

"When we erupt into the roo-oo-oo-oo-oom,

And hear the sub go boo-oo-oo-oo-oom."

Katy B - Katy B on a Mission (ft. Benga)

Ezer nap

Tegnap

Van egy olyan szokásom, hogy megölöm a bulit.

Tegnap este bementünk egy helyre, ahol a zenegépen

a többiek olyan számokat kértek, amiket "gyönyörűen"

kórusban nyomtak. (Charlie, Ossian, meg izé, ilyesmiket.
Hogy egy mára a környezetünkben már klasszikussá vált
dumát idézzek: "Persze, csoki, ropi, chips, meg a faszom!")

És szerintem kicsit sikerült kinyírnom ezek után a hangulatot,

amikor betoltam ezt:

Linkin Park - The Catalyst

De hát szerintem jó ez a szám.
Amikor először meghallottam A Thousand Suns című albumukat,
azt gondoltam, hogy ez egy kicsit szokatlan. Kétségkívül jó, de fura.
Na meg azt is mondtam, hogy "Jé, Mike-ot megtanították énekelni."


"Far from the world of you and I,
where oceans bleed into the sky."

Az őrült haver

Vagyis Vato Loco.

"Egyszer élünk, ese, de akkor bizony nagyon."

"Két végén égetjük, baszunk mi rá,

a pokolban az ördöggel bulizunk tovább."

Egyébként Ganxsta régebbi számai sokkal jobban bejöttek nekem, mint az újabbak, de azért a Vato Locót nagyon odatették.

Ganxsta Zolee és a Kartel - Vato Loco

Mizu

Hát azért, hogy pár sör (és Jäger-bomba) után az ember

mire nem adja a fejét!

Például arra, hogy a zenés-táncos mulatóhelyen

hangosan üvöltse, hogy

"Héj, kicsi lány, óú, szijaheló!

Álljunk össze, mint lovak a kánikulában két kicsi legó!"

Mégsem leszek hardkór, és nem az eredeti Flourt linkelem be.

Inkább a Kesh-féle feldolgozást.

Pedig tegnap a buliban nyilván a Fluoros szólt.
Viszont ezzel nem is szentségtelenítettem volna meg
a Foo Fighterst, ha ez jött volna utána.

Kesh - Mizu

Mondjuk mostanában én is
"Csak akkor bulizom, ha úgy van. És általában úgy van."

Hétvége

Először jöjjön egy ilyen, hogy mégse szentségtelenítsem meg a Foo Fighterst.

"I think you and my friends should hang out on the weekends."

Skrillex ft. Shirah - Weekends

150

A tökéletes 149. poszt után elérkezett

a százötvenediknek is az ideje.

Van ebben a következő számban valami, ami

általában még olyanokat is meggyőz, akik nincsenek annyira oda

a rockzenéért. Mármint feltéve, hogy azért egy kicsit nyitottak.

Nekem az egyik legnagyobb kedvencem, és mindenképp a kedvenc klipem.

Elsősorban Dave gyönyörű, átlátszó testű Ampeg ADA6-os gitárja miatt,

másodsorban azért, mert egyszerűen van valami nyers erő ennek a

csapatnak az előadásmódjában, harmadsorban a zseniális képi megoldások

miatt, amik 02:34-nél kezdődnek, negyedsorban az ötletért, hogy üres

nézőtér előtt játszanak, ötödsorban a na jó, nem érünk rá reggelig.

Foo Fighters - All My Life

Egyszerűen érzem a késztetést, hogy leírjam a nevüket.
Dave Grohl - ének, ritmusgitár
Chris Shiflett - szólógitár
Nate Mendel - basszusgitár
Taylor Hawkins - dob

Véletlenek

Egyvalamit már megtanultam az életben:

Nagyon sokszor a véletlenek alakítanak mindent.

MINDENT.

Aki ezt még nem látta be, az majd be fogja.

Ránéztem a blog számlálójára, és láttam, hogy még 2 poszt kell a 150-hez.

A százötvenedik poszthoz már megvan az ötletem, de gondolkodtam,

mi lehetne neki a tökéletes felvezetés, vagyis a 149. poszt.

Volt egy pár ötletem, majd jött a Véletlen.

Ráakadtam a Linkin Park remix-albumára, ami a [Reanimation]  címet viseli.

Akkor már egyből tudtam, hogy mi lesz a tökéletes felvezetés a jubileumi,

150. posztnak.

A [Reanimation]-ön a korábbi számaikat remixelték mindenféle producerek,

mindenféle előadók közreműködésével, bevonásával. A Crawling remixét

a csapat (egyik) zenei agya, Mike Shinoda követte el.

Hogy milyen lett?

Ha profán akarok lenni, azt mondom, hogy olyan, hogy beleélvezek tőle a gatyámba, ha pedig komoly választ szeretnék adni, azt mondom, hogy csodálatos, és gyönyörű lett.

Az benne a gyönyörű, hogy egy lájtos számot csinált belőle, felkért hozzá vendégénekesnek egy Aaron Lewis nevű fickót, aki a Staind zenekar énekese,

és olyan hangja van, amitől az ember libabőrös lesz.

A cselló- és hegedűrészeket pedig Phoenix, a Linkin Park basszusgitárosa játszotta fel.

Íme, a végeredmény:

Linkin Park - Krwlng (feat. Aaron Lewis of Staind)

(Reinterpreted by Mike Shinoda)

Billy Talent már régen volt

Úgyhogy most lesz.

Az utóbbi időben nagyon rosszul alszom.

Lefekszem, elalszom, 10 perc után felébredek.

Sikerül visszaaludnom, fél órával később rémálomból ébredek.

Nagynehezen vissza tudok aludni, de újabb rémálom.

Minden éjjel legalább háromszor álmodom valami rosszat.

Érdekes, hogy egyik éjjel

Áh, mindegy.

Most éjjel volt egy olyan is, hogy hajón voltam, és - jó, persze, így vicces,

de azért álmodban, amikor nem tudod, hogy ez csak álom, nem olyan vicces

a dolog - a hajó süllyedni kezdett, mert valami baszottnagy tengeri akármi

úgy gondolta, hogy mi már eleget éltünk, és ő meg amúgy is éhes.

"I gave my life to save her,

the ocean turned to red.

In the fall, in the fall,

when the tide took them all..."

Álmomban konkrétan láttam, ahogy egyik társamat megeszi ez a nagy valami.

Fröcsögött a vér, a fickó üvöltött, satöbbi.

"Cut down like lambs at slaughter,

Good men were left for dead.

In the fall, in the fall,

when the tide took them all..."

Billy Talent - The Navy Song

"In Heaven I will wait
until we meet again."

Az ártatlanság vélelme

Mindegyik stíluson belül megvan az, amire azt mondom, hogy szép.

És természetesen eléggé szubjektív módon ítélem meg, hogy mi az.

Mindenben tudok valami szépet találni.

Az egyik legszebb dubstep számot már már kiposztoltam.

Jöjjön egy másik, aminek nem az a nagyon kőkemény

a zenéje - persze, akinek nem tetszik a stílus, annak

nem fog tetszeni ez sem - de mégis azt mondom rá, hogy szép.

"Innocence. You'll never be mine."

Nero - Innocence

***


Ha már az ártatlanságnál tartunk, eszembe jutott még egy dal.
Még a régi deep-house-es, progressive-trance-es időmből.


Zenészként az ember igyekszik olyan zenét készíteni, ami belőle jön,
és ami neki tetszik. Ha ez véletlenül még tetszik is mindenkinek,
annak csak örül.
De aztán ez el tudja ragadni az embert, és ha így van, akkor egy idő
után már a "közízlés" elkezdi formálni azt a zenét, amit csinálsz.
Ezt szokás elkurvulásnak is nevezni. Nézzük csak meg Snoop Doggot,
ahogy ilyen Katy Perrykkel bohóckodik. Ez már kurvára nem gangsta rap.


De lényeg a lényeg, Tiesto is kicsit elkurvult már.


Viszont még régen csinált egy remixet a Delerium egyik számának.
Annak, amelyikben Leigh Nash, a Sixpence None the Richer énekese énekel.


Van benne egy kis szomorúság, ahogy Leigh énekli, hogy
"Darling, when? When did we fall? When was it over?"
És beletörődés, amikor meg azt, hogy
"I suppose that it's the price of falling in love."


Íme:


Delerium ft. Leigh Nash of Sixpence None the Richer - Innocente
(Tiesto Remix)

Na de esetleg, aki nem szereti a 6-7 perces bakelit-verziókat,
és még klipre is kíváncsi, az megnézheti a Torontóban forgatott
klipet, ha ide kattint.
Imádom Torontót.

Us we enta

"Must be dementia

That you ever thought you could touch our credentials."

Bob Marleynak hivatalosan 11 gyerekét említik,

de vannak olyan pletykák, hogy akár 25-öt is

"összeszorgoskodott" a fickó.

A 11-ből Damian a legfiatalabb, és nem ő az egyetlen, 

aki az apja nyomdokaiba lépve zenei pályát választott.

A következő számban Nas-zal osztja az igét.

Nas ft. Damian Marley - As We Enter

Bullet for My Valentine - Your Betrayal

Valahogy eleinte nem tetszett ez a szám,

de aztán eljött az, ami az embernél el szokott néha.

Hogy történik vele valami, amitől át tud érezni egy számot.

Fura, hogy az ember néha már nem tud átérezni

olyan dolgokat, amiket egykor át tudott.

Fura, hogy az ember, ha nagyon akarja, mennyi mindenre képes.

Arra is, hogy egyszerűen leszarjon dolgokat.

Egyik nap írta ki egy ismerős csaj a faszbookra, hogy

"Hű, jaj, átvertek, mekkorát csalódtam, stb."

Ahogy az angol mondja:

"Get over it, grow the fuck up."

Nyugi, lesz ez még így se...

Árultak már el engem is. És?

Belehaltam? Nem.

Mondjuk attól még tetszik ennek a számnak a szövege.

"You were told to run away

Soak the place and light the flame

Pay the price for your betrayal,

Your betrayal, your betrayal."

Ja, és a Bullet (a.k.a. BFMV) a kezdetti metalcore-ról

idő közben áttért a heavy metalra.

Nem tették rosszul, jól áll nekik ez is.