2011. szeptember 12., hétfő

Folytassuk!

Bakker!
Szarfos ez az új kezelőfelület, chrome alatt nem is működik rendesen.
Eltelt újabb egy hét, az alatt nem posztoltam semmit.
A múlt hét kőkeményen sok melóval telt, a hétvége meg megint az
osztrák színdarabbal. Aminek sajnos tegnap vége lett. Sajnálom a dolgot.
Hiányozni fog az egész.
Jó pörgős hétvége volt, az is biztos.
Péntek este ivászat a műsor után.
Szombaton másnaposan betonozás, este megint berúgás a darab után,
illetve utána a Rózsi szülinapja.
Vasárnap már délután ivászat, színrelépés már néhány pálesszal és sörrel megturbózva, utána meg ultrabrutál állatkert.
Asszem, megmutattuk az osztrákoknak, hogyan kell inni.
Péterfa már legendásan híres arról, hogy az itteni népek mennyit bírnak inni.

Na de mindegy. Most így, hétfő estére valahogy tök szar kedvem lett.
Kurva szar kedvem lett.
Mintha izgulnom kéne valami miatt, pedig semmi olyasmi nem közeleg, ami miatt izgulni kéne. Szar a kedvem.

Viszont ezt hallgatom állandóan:

Trolley Snatcha - The Future



2011. szeptember 5., hétfő

Mindörökké (de nem Batman)

Megint akadozik a blog. Nemigen posztolok számokat.
Egyrészt, mert hülye ez az új blogspot-os kezelőfelület,
és még egyelőre a "faszomért kellett váltani"-fázisban vagyok.
Másrészt meg csütörtökön felpörögtek a színdarab körül az események.
Egy kurva jó hétvégén vagyunk túl.

De most jöjjön egy másik Bullet For My Valentine dal, ami
a srácokhoz képest meglepően lájtos.
Viszont nekem nagyon bejön.

Bullet For My Valentine - Forever and Always

2011. augusztus 31., szerda

What can I do to make you see...

Az első BFMV albumról egy szám.
Valahogy sosem próbáltam még eljátszani gitáron,
de most igen.


"What can I do to make you see?
You can't see.
What can I do to make you feel
You're wanted?"

Bullet For My Valentine - Suffocating Under Words of Sorrow


2011. augusztus 30., kedd

Az a sok tegnap

Igen-igen.
Megint nem vittem túlzásba a dolgot.
Hétvégén Szombathelyen csapattam a Savaria Karneválon,
azt leszámítva meg meló, meg ilyenek.
Ja, meg az osztrák színdarab, amiben orosz katona leszek. LOL

Jöjjön egy lájtosabb szám a Trivium új albumáról.
Tudtam én nagyon jól magamról, hogy ha többször meghallgatom, be fog jönni.
Ezt imádom.

Trivium - Of All These Yesterdays

"We are too far gone,
We were never meant to make it this far..."


2011. augusztus 25., csütörtök

OD

OD, overdose, túladagolás.
Na ez az, amiről az utóbbi két hétben nemigen volt szó itt a blogon,
ugyanis nagyon nem sok minden történt.
De hát a kiesés után szép lassan megpróbálok visszatérni.

Jöjjön egy kis dubstep is.

Egy kis képzavarral élve, Datsik mennyire lehetett
túladagolva, maikor ezt a számot írta?

Datsik - Overdose


2011. augusztus 23., kedd

Új Trivium

Megjelent az új Trivium.
A gépemet meg mindjárt kibaszom.
A régebbi egeremet sikerült sínre tennem.
Már össze-vissza veszi a kattintásokat.
Még szerencse, hogy itt lapult az új a szekrényben.
De a tököm, szar a Chrome is, szar a Win7 is, utálom az egész szart.

Úgyhogy jöjjön az odabaszós metál!

Trivium - Drowning is Slow Motion

(Merthogy elsőre ez a szám tetszik róla.)


2011. augusztus 19., péntek

Metált bírod?

Múlt szerda óta nem volt egy bejegyzés sem.
Azért nem, mert csütörtöktől szombatig fesztiváloztunk,
és pénteken akkora koncerten voltunk, hogy azóta is a hatása alatt állok.
Ezt nem posztoltam ki, mert állandóan csak őket hallgatom,
mást meg nem akartam, pont azért, mert most mást nem hallgatok.

Az As I Lay Dying akkora koncertet adott, hogy a fal adta a másikat.

Rájöttem, hogy ez a szöveg kurva nagy:

"I know you are the one we've left behind
Somehow we are the ones who are alone"

Szóval:

As I Lay Dying - Forsaken

"Our selfishness consumes
us Until the whole world
is not enough Forgive
the day that I erased
That I erased your name
That I erased your name
For it's the memory
of me that will decay"


2011. augusztus 10., szerda

Beethoven és a haverok - Az igazi zsenik

Megint 50-nel osztható sorszámú poszthoz érkeztem.
250.

A 100-as, 150-es és 200-as posztokhoz sikerült olyan számokat találnom, amik nagy kedvenceim, ehhez pedig egy olyat, ami igazán méltó egy ilyen számhoz.

Amikor hazalátogattak a tesóim a nagy vízen túlról, a rokonok elvittek minket Liszt Ferenc szülőházához az ausztriai Raidingba, hogy hadd kulturálódjanak mán egy kicsit a kölkök. Gondolom, nekik nem mondott túl sokat Liszt neve,
meg úgy egyébként az egész. 

Hogy minek hadoválok Lisztről meg a tesóimról, amikor a poszt címében Beethovenről meg zenei zsenialitásról ugatok?

Liszt szülőházában belehallgattam pár művébe.
Elgondolkodtatott a dolog, és mivel öcsémmel mindketten eléggé zenei beállítottságúak vagyunk, elkezdtem vele erről a témáról beszélni.
Rádöbbentem ugyanis, hogy ezek a zeneszerzők voltak az igazi zsenik.

Az ő korukban még nem volt számítógép,
nem volt hangstúdió, nem volt szinti...
Fogták a kis füzetüket, a pennájukat (gy.k. tollat), és elkezdtek írni.
Megírták az egyik hangszer szólamát, majd ahhoz megírták a következőét,
a harmadikét, satöbbi. Ezekben a művekben helyenként 10-20 hangszer is szól, és ezt mind fejben rittyentették össze. Fejben ennyi mindent összehangolni, tudni és átlátni, hogy mi mivel hogyan szólna jól együtt,
tudni, hogy melyik hangszernek mi a hangterjedelme, le lehet-e rajta egyáltalán játszani az adott dallamot... és a többi.
Egyetértettünk Dani öcsémmel, hogy ez kurva komoly feladat.


Ez kb. olyan, mintha egyvalaki leülne, és megtervezne úgy egy házat,
hogy a kőművesi-, a burkolói-, a villanyszerelői-, a festői- és még sok más munkát ő maga tervezne meg a nulláról, A-tól Z-ig.
Majd pedig ezek alapján a tervrajzok alapján a különböző brigádok megépítenék azt a házat, és kiderülne, hogy minden faszántosan sikerült.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egész nap komolyzenét hallgatok.
De egyszerűen az agyamat eldobom attól, hogy ezek a csávók mit tudtak.
Lenyűgöz.

A legtöbb embernek ha mutatnak valami komolyzenei darabot, nyugtázza annyival, hogy "Aha, jóvan, ez szar. Faszom, aki ilyet hallgat."
A legtöbb ember nem is sejti, hogy egy-egy ilyen mű mögött annyi zenei zsenialitás áll, ami a mai világban talán 5 emberben sincs összesen.

Hogy mivel szeretném alátámasztani ezt,
és megpróbálni megmutatni, hogy miről beszélek?

Láttam egy videót, ahol Beethoven 5. szimfóniája van grafikusan ábrázolva hangszerekre lebontva.

Íme a videó:

Ludwig van Beethoven - 5. szimfónia



Itt minden szín másik hangszert jelöl.
Itt látszik igazán, hogy helyenként hány dolgot kellett a zeneszerzőnek összehangolnia.


Jól van, zenebuzi vagyok, tudom.
Bocs.
Bocs, hogy imádom a zenét...

Váááááááááj!

Nem akartam a felvezető posztot elkomolytalankodni, de nem megy.
Eszembe jut a Váááájos csávó a Megasztár 4-ből, aki Ill Ninót "énekelt".

Ismét 50-nel osztható számhoz érkezik mindjárt a blogom, bár gyanítom, hogy
a kezdeti néhány érdeklődő után már kábé senki nem látogatja, vagyis
szerintem kábé 0 látogatás történt az utóbbi 2 hónapban.

Ennek könnyen utánajárhatnék, de nem teszem; nem nézem meg
a statisztikákat, csak szépen írogatom ki magamból sorba azt,
ami a különböző stílusú zenékkel/számokkal kapcsolatban eszembe jut.
Ha valaki olvassa, olvassa, ha nem, az se baj.
Én néha visszaolvasom a dolgokat.
Egy kicsit olyan ez nekem, mint egy napló.

Szóval ez a 249. poszt.

És ide egy Nu Metal zenekar egyik legszebb száma kerül.
Ők pedig a brazil Ill Nino, mint az fentebb már kiderülhetett.
Igazi populáris dal ez, nem az a kőkemény metál, ami széttép mindent,
és pont emiatt tetszik kicsit szélesebb rétegnek, mint alapból a metálzene.
Van benne gy kis spanyolgitáros rész, ami nem az a hardkór flamenco,
de azért elég jól eltalálták.

Ja, és igen, korábban már írtam, de már nem emlékszem, hogy pontosan melyik posztban volt róla szó, hogy Bölcsföldi Zoli cimborám, a Cadaveres énekese mesélte, hogy milyen volt ezekkel az arcokkal koncertezni.
Mivelhogy pár hónapja az Ill Nino meghívta őket maguk elé fellépni.
Méghozzá Angliába.
Irigyellek, Zolikám, vajon mi mikor fogunk idáig eljutni?
Bár mi is játszottunk már a magyar, Fonogram-díjas Insane banda előtt.
De hát azért az mégsem ugyanaz.

Ill Nino - This Time's for Real



Ja, és még szerencse, hogy léteznek a cimkék:
Itt a poszt alján, egy klikk az Ill Nino cimkére, és ki is dobja, hogy
melyik volt a másik poszt, amiben volt szó róluk, és a Cadaveres-es vonalról.

Gospel

Ha már eszembe jutott Amerika '97,
eszembe jutott egy másik szám is.
Akkor még nem értettem, hogy mi ez.
Érdekes, hogy akkor még nem is tudtam sehonnan megszerezni.
Amikor '03-ban Kanadába mentem, akkor töltöttem le ezt a számot.
6 év után még emlékeztem rá.

Lényeg az, hogy van egy gospel-zenész fickó,
aki több kórussal is nyomult már.
A God's Property az egyik ezek közül.

De milyen poén szövegek vannak benne.
"...and have the Holy Ghost party with me."
Hogyaszonya, a Szent Lélek is velem bulizik. Kész.
Viszont olyan kis dallamos, kis funkys a téma. Hadd szóljon!

God's Property from Kirk Franklin's Nu Nation ft. Cheryl James - Stomp



A dalban rappelő Cheryl James nem más, mint a régen igen népszerű
Salt'N'Pepa trió egyik tagja, Salt.
Kirk Franklin pedig, milyen érdekes, ugyanúgy január 26-án
ünnepli a szülinapját, mint a Triviumos Matt Heafy.

Inkább legyen ez...

Amikor '97-ben Amerikában voltam, és éjjel-nappal MTV-t néztem, mármint akkor még Music TV-t, akkor sokat nyomták rajta ezt a számot.
Néha azóta is eszembe jut.
Mert jó.
Szóval legyen inkább ez a reggeli ébresztő!

"Alright Y'all!"

Blackstreet ft. Ol' Dirty Bastard, Slash - Fix (Remix)


Úgy, mint a mosott szar?

Nem hagyott aludni ez a qrva kutya, mert folyamatosan ugatott/morgott az ablakom alatt. Úgyhogy benyomtam a gépet, elkezdtem dolgozni.

Eszembe jutott az a sor, hogy
"Wake in the morning, feeling like P. Diddy..."

Majd eszembe jutott, hogy ha P. Diddy is úgy ébred, mint a mosott szar,
akkor igen, én most úgy érzem magam, mint ő.

Kesha - Tik-Tok



Ahogy elnézem a klipet, ez a p*csa, bocsánat, lány is úgy ébred, mint a
mosott ssssssssz... úgyhogy végül is...


Amúgy nem bírom ezt a csajt.
A hülye, affektálós dumáját...
Ahogy d helyett dz-t mond, t helyett meg c-t...
P. Diddy=pí dzidzi
Tik Tok=cikkcakk
down=dzáun
tonight=cunájt


Anyád=anyád!


Na de ha már ez a szöveg jutott eszembe, kénytelen vagyok
megerőszakolni magam, és ezt a számot beszúrni.

2011. augusztus 9., kedd

Lehet, hogy mégis megyek?

Eredetileg csak két napra készültem a holnapután kezdődő bildeini
PictureOn fesztiválra.
De most, hogy jobban belegondolok, azért lehet, hogy jó lenne élőben látni
Gentlemant is, úgyhogy talán mégiscsak kimegyek szombaton is.
Ha már van háromnapos jegyem.

Gentleman ft. Mustafa Sandal - Isyankar


2011. augusztus 8., hétfő

Holy fuckin shit!

Dani öcsémmel röhögtünk ezen.
Fater mondta a húgom barátjának, hogy nézze meg, madárfészek van a fán.
Danival egymásra néztünk, egyből tudtuk, mit gondol a másik.
Azt, hogy mekkora poén lenne, ha Cameron ettől letenné a haját,
és azt mondaná, hogy
"Holy fuckin shit, a fuckin bird's nest? You are fuckin shittin me, man!
That's so muthafuckin sick!"

De amúgy meg kábé ilyen reakciót váltott ki belőlem a következő videó.

Ewan Dobson - Time 2





Érdekesség: Ewan Dobson egy 29 éves kanadai srác, aki
- figyelemhiányos (ADD)
- hiperaktív
- enyhe Tourette-szindrómában szenved.


Az jut róla eszembe, amit olvastam, hogy Ozzy Osbourne mondott
Bucketheadről.


"This guy can play like a motherfucker."

2011. augusztus 7., vasárnap

Jé, volt ilyen is?

Valahogy előkerült az a Slipknot-szám.
10-11 hónappal ezelőtt jópárszor meghallgattam, és akkor minden sorával együtt tudtam érezni. Nem tudtam megfogalmazni, hogy mit érzek, de ez a szám megfogalmazta nekem.
Így visszagondolva már akkor pontosan tudtam, hogy mit akarok, és mit nem akarok, szóval igazából csak a gyász volt, nem a vágyakozás.
Mint amikor meghal valakid: nem azt akarod, hogy feltámadjon, hanem szomorú vagy, hogy már nincs ott veled.

Szóval megtaláltam ezt a számot, és eszembe jutott, hogy
"Jé, ilyen is volt az életemben? Olyan távolinak tűnik.
Volt ilyen egyáltalán? Vagy csak álmodtam?"

Slipknot - Snuff



Bury all your secrets in my skin.
Come away with innocence, and leave me with my sins.
The air around me still feels like a cage
And love is just a camouflage for what resembles rage again...

So if you love me, let me go.
And run away before I know.
My heart is just too dark to care.
I can't destroy what isn't there.

Deliver me into my Fate -
If I'm alone I cannot hate
I don't deserve to have you...
Ooh, my smile was taken long ago,
If I can change I hope I never know.

I still press your letters to my lips
And cherish them in parts of me that savor every kiss.
I couldn't face a life without your light,
But all of that was ripped apart, when you refused to fight.

So save your breath, I will not care.
I think I made it very clear.
You couldn't hate enough to love.
Is that supposed to be enough?

I only wish you weren't my friend.
Then I could hurt you in the end.
I never claimed to be a Saint...
Ooh, my own was banished long ago,
It took the Death of Hope to let you go

So break yourself against my stones
And spit your pity in my soul.
You never needed any help...
You sold me out to save yourself...

And I won't listen to your shame.
You ran away, you're all the same.
Angels lie to keep control...

Ooh, my love was punished long ago,
If you still care, don't ever let me know...
If you still care, don't ever let me know...

Felnőttünk, megértünk?

A Linkin Park kőkemény nu metal stílusban indult.
Kiadtak két albumot (Hybrid Theory, Meteora),
meg egy remix-albumot ([Reanimation]),
aztán a következő albumuk (Minutes to Midnight) már egy kicsit komolyabb volt.
Nem volt benne akkora lendület, annyi düh, keménység, mint a régebbiekben.
Máshogyan közelítették meg ugyanazt, mint a korábbi albumukon.

A korábbiakon pl. a szakítás-témához is úgy álltak hozzá, hogy "Menj a csudába, jobb így, hagyj engem békén, rohadj meg!", satöbbi.
Az újabb albumon pedig már inkább a szomorúság volt jellemző, a gyász.
Mintha ott már jobban megérintette volna őket a dolog.
De hát közben már elmúltak 30 évesek, már nem a huszonéves, fiatalos lendülettel nyomuló srácok voltak.

Aztán a negyedik stúdióalbumuknál még tovább léptek eggyel.
A hardcore rocker/metálarc rajongóik itt már szinte teljesen elfordultak tőlük,
viszont ezzel új tömegeket is nyertek meg maguknak.
Mert sokkal kísérletibb a zenéjük. Rocknak már nem is nevezném.

De én nem fordulok el tőlük. Imádom őket.
Másmilyen a zenéjük, nem hallgatom az újakat annyit, mint a régieket hallgattam anno, de amikor hallgatom, akkor tetszik, és le vagyok nyűgözve.


Ja, és itt már bejátszik Mike éneke is.
Fura, korábban nem énekelt, a Minutes to Midnightnál kezdett.
Viszont tetszik az énekhangja.
Chesteré piszok (kibaszott) erős, de Mike-éval nagyon jól kiegészítik egymást, amikor együtt énekelnek.

"So don't apologize, I'm losing what I don't deserve."

Linkin Park - Burning in the Skies


2011. augusztus 6., szombat

Kit érdekel?

Néha elgondolkodom azon, hogy...
Vajon miért nincsen
"Ki a faszt érdekel?"
gomb Facebookon?

Vagy különösen bunkóknak, (olyanoknak, mint néha én vagyok)
esetleg lehetne
"És ez szerinted úgy mégis ki a bánatos ferde faszt érdekel?"

Vagy:
"Na és akkor hova a faszomba szarjak?"

Vagy:
"Ó, hogy oda ne biciklizzek!"

Vagy angolul:
"Well, whoopty-fuckin-doo!"

Vagy:
"I don't even give a flying fuck shoved up a rat's ass!"

Mivel ilyet nem találtam YouTube-on, jöjjön ezeknek a szelídített változata:

Fall Out Boy - I Don't Care


2011. augusztus 5., péntek

Az élet nem fair

Néha nem az.
Az nem fair tőle, hogy vannak dolgok, amiket akkor sem érhetsz el,
ha fejre állsz, és szemközt hugyozod magad.

De én ezt nem akarom elfogadni.
Ha kell, fejre állok, és szemközt hugyozom magam.

"Life's not fair."


Állat szám.

Papar Roach - She Love Me Not


Egyedül

Anastaciáról mostanában nemigen hallottam.
A régi számai többnyire tetszenek.
Mert egyrészt olyan erős hangja van, hogy ha a törököknek anno lett volna
ilyen hangágyújuk, Jurisich Miklósnak, Dobó Istvánnak, Szondi Györgynek
esélye nem lett volna, mert rájuk döntötte volna a várat, de úgy mint a huzat.
Másrészt meg azért szeretem a számait, mert egyszer valahol a tévében
láttam egy koncertfelvételt, és rohadt profik voltak a zenészek mögötte.

Persze, minden énekes mögött kurva profi zenészek állnak, ez azért mindenképpen feljegyzendő dolog.

Ebben a számában Anastacia vajon miről énekel?
Arról, amiről a popzenei számok fele szól: szakítás (utáni állapotok)ról.
Hogy "tudod te, milyen szar érzés egyedül?", meg hasonlók.

De piszok jól össze van rakva ez a szám.

"And I wonder if you know,
How it really feels
To be left outside alone
When it's cold out here."

Mondtam már, hogy imádom a zenét?
Mindenfélét?

Anastacia - Left Outside Alone


2011. augusztus 4., csütörtök

Meg-invade-elt engem a dubstep

"The invaders changed the planet's atmosphere
Creating an eternal night
The sun forever covered by the dark clouds
Living in fear of the machines that now walk th Earth."

Mostanában túlnyomórészt dubstepet posztolok ezen a blogon,
pedig nem ez volt az eredeti szándékom. Mindenféle zenéket akartam.

De mindig van valami, amit úgy gondolom, hogy de fasza lesz leírni.

Mint pl. hogy a múltkor leírtam Excision és Liquid Stranger polgári nevét.
Ez a szám is Excision keze munkáját dicséri, de rajta kívül még egy kelownai
srácét is, név szerint Troy Beetles-ét.

Troy Beetles művésznevéről, a Datsik-ról mindig olyan oroszos feeling ugrott
be, merthogy ugye ott van Pavel Datsyuk, az orosz hokis.

Aztán kiderült, hogy nem is álltam olyan messze az igazságtól.
Ugyanis Troy a művésznevét Вячесла́в Вале́рьевич Да́цик-tól kölcsönözte.
A B cirillben V-t jelent, a fordított R "ja", az az Y-féle valami a "cs"...

Na mindegy, egyszerűbb, ha leírom, hogy
=
Viacheslav Valerievich Datsik
(Vjacseszláv Valérijevics Dácik)
Aki egy orosz MMA-harcos.

Most, hogy szépen kifejtettem a Datsyuk-Datsik párhuzamot, illetve, hogy ki is az a Datsik, (meg a másik Datsik), következzen a zene.

Excision ft. Datsik - Invaders


R.I.P.

Bár személyesen nem ismertem, de volt egy-két közös pillanat az életünkben.
Egyszer ő szerzett nekünk egy fellépést, (mert az öccse volt a dobosunk).
Akkor azzal kapcsolatban váltottunk néhány üzenetet.
Illetve régebben a hangszerboltjában voltam benn néhányszor.

Gabi DJ-zni is szokott, és egyik ismerősének a blogján láttam,
hogy ezt a számot szokta mindig felrakni záródalnak.

A halálhíre megrendített, úgyhogy úgy gondoltam,
én is szentelek egy posztot őneki, és kirakom azt a bizonyos számot.


Nyugodj békében, Vida Gábor!


Noiseshaper ft. Juggla - All A Dem A Do


2011. augusztus 3., szerda

Na jó, még egyet

Nézegetem a lájkolt videóimat YouTube-on.
Mármint, hogy én milyen videókat lájkoltam.
Köztük találtam egy mocskos dubstepet megint.

"Why did you kill the hostages?"

"Fuck!"

"Ye-ye-ye-ye-yeah!"


Helicopter Showdown ft. Sluggo - Hostages


Dubsteppelünk egyet

Megint.

Néha letöltögetek számokat, első hallgatásra jónak tűnnek,
és mégse hallgatom őket egy darabig.

Ez is megvan egy ideje, de tegnap mászkálás közben benyomtam.
Megtetszett az elején a duma, amit valszeg valami kung fu-filmből
samplereztek a srácok.

"You seem to me that you're quite confident you can beat me.
You don't scare me.
Let's get to the point!"

Úgy látom, igen biztos vagy abban, hogy le tudsz győzni.
De nem félek tőled.
Térjünk a lényegre!

Megalapozott gyanúnk szerint az elkövetők
Jeff Abel, 25 éves kelownai (Kanada), és
Martin Stääf, 32 éves varbergi (Svédország) lakosok.

Excision ft. Liquid Stranger - Let's Get to the Point


Lasgo

Nyilván engem is az ilyen eurodance (akkor még nem így hívták)
zene vezetett rá anno az elektronikus műfajra.
De hát már egy ideje nem hallgatok/hallgattam ilyeneket
Viszont emlékszem, anno, amikor kijött a belga Lasgo Something című száma,
az valahogy megtetszett, ahogy többször hallottam.

Most onnan jutott eszembe, hogy tegnap jöttem hazafelé busszal,
és bár egy kis tábla tiltja, én mégis beszélgettem út közben a sofőrrel.
A rádióból pedig egyszercsak megszólalt ez a szám.

"I can see it in your eyes
There is something
Something you wanna tell me."

Lasgo - Something


2011. augusztus 1., hétfő

Elkéstem, Malkin...

Elkéstem, bakker!
Ja, mondjuk persze, mert tegnap inni kellett egész nap.
Tényleg kellett. Muszáj volt.
Na de mindegy.

Így, egy napos késéssel Isten éltesse sokáig
Jevgenyij Vlagyimirovics Malkint!
Angol átírással Evgeni Vladimirovich Malkin.
Cirill betűkkel pedig Евгений Влади́мирович Малкин.

Zene: 
Rise Against - Good Left Undone


2011. július 30., szombat

Take that, sucka!

Mindig szidom Lil Wayne-t, és ezt az újhullámos "hip-hop"-nak nevezett valamit.
Most éppen az America's Best Dance Crew 6. évadján dolgozom.
Az első epizódban Lil Wayne számaira táncolnak a csapatok.
Valahogy eszembe jutott, hogy az A Milli című számában elég
gyilkos az 808 (eight-oh-eight).
Konkrétan annyira, hogy meg is öl minden mást, úgy zúg.

Aztán ráakadtam Asher Roth A Millijére, ami remixként van feltüntetve,
de arról van szó, hogy írt egy szöveget a szám zenéjére, amiben beugat
Lil Wayne-nek. Nem is akárhogy.
Ahogy olvasgattam a kommenteket YouTube-on, meg itt-ott, láttam, hogy nem csak én vagyok ezen a véleményen.

"A million here, a million there
Yeah, you got a mil, but for real, dawg,
Nobody cares.

Asher Roth - A Milli



"Muthafucka, I'm ill."