2011. február 9., szerda

Zene az élet

Az enyém legalábbis. Még ha ez elég közhelyes duma is.
Aki ismerősöm F*szbookon, az úgyis tudja, hogy napi 4-5 zenét mindig kirakok. Hogy mikor milyet, és miért pont olyat, na meg, hogy melyik szám miért tetszik, azt nehéz megválaszolni.
Annyi viszont szent, hogy zene nélkül én meghalnék.
Asszem, inkább ide fogok számokat kirakni,  FB-re meg kevesebbet.
Az én zeneszeretetem amúgy is kicsit egyfajta autizmushoz hasonlítható; elvagyok a kis világomban, sokszor teljesen másképp érzékelem a dolgokat, mint mások, vagy másmilyennek, mint amilyenek.

Van olyan, hogy egy szám eszembe jut, mert tetszik a hangulata.
Van olyan, hogy tetszik a szövege.
Van olyan, hogy a szövegvilág éppen jellemzi a bennem lévő gondolatokat és érzéseket.
Van olyan, hogy egyszerűen megtetszik egy rím, vagy egy hasonlat a szövegből, vagy egy gitárriff a zenéből.
Van olyan, hogy a szöveget teljesen átértelmezem, és mást jelent számomra, mint amit az ember hall belőle.
Meg még van ötmillió lehetőség.

Lényeg a lényeg, aki meglátja F*szbookon, hogy "Na, ez már megint kirakott valami klipet", és belehallgat, és azt gondolja, hogy "Áhá, biztos ezért meg ezért rakta ki ezt a számot", az nagy valószínűséggel téved.
Majd möglássuk, hogy mi sül ki belőle.

Kutykurutty!

Czápeti

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése