Ne add fel!

Úgy látszik, tegnap az a bizonyos ismerősöm retronapot tartott.

Később kirakott egy Chicane számot is.

Igen, a nagyon klisés Salt Water volt az.

Kommenteltem is rá, hogy mekkora volt régen, (10-12 éve),

amikor a szombathelyi Papaya Clubban minden buli vége felé,

reggel 4-5 körül benyomták azt a számot.

Úgy elszálltunk tőle, mint a fecske.
(Leszögezem: nem drogoztunk.)

De most épp azért sem a Salt Water fog jönni.

Ki gondolta volt, hogy Nick Bracegirdle (a.k.a. Chicane)

éppen a kanadai énekes Bryan Adamsszel állna össze egy közös számra?

Márpedig megtették.

Ez is jópár éve hatalmas nagy sláger volt; a trance-blokkokban mindig tolták.

"Dont worry if the sun don't shine,

You've seen it before,

You don't need to worry."

Chicane ft. Bryan Adams - Don't Give Up

Bájbáj Szása

Nem, nem Pa-Dö-Dö jön.

Hanem Sasha.

Ővele én mindig úgy voltam, amikor még deep house, prog house, trance,

meg ilyen zenéket hallgattam, hogy...

Valahogy úgy voltam vele, hogy tudtam, hogy jó,

mindenhol dicsérték, de valahogy nem kattantam rá.

Ami számait ismertem, azok tetszettek, de

valahogy sosem vallottam magamat Sasha-fannek.

A 2000-es évek elején egyszer egy lemezboltban voltunk faterral.

Én belehallgattam Sasha Airdrawndagger című albumába.

Aztán a végén azt mondta fater, hogy valószínűleg ilyesmi

buliba, koncertre elvinni úgysem nagyon fog engem, úgyhogy

inkább megveszi nekem ezt a cd-t.

Jó sokszor meghallgattam utána.

Elég trance-es számok vannak rajta, most mégis kiválasztottam

egy nyugisat, egy lazulósat.

Erre lehet "lazulni a gépsárkánnyban".

Meg amikor olyan izés vasárnap van (vagy most épp hétfő),

hogy az előző este után egy kis nyugi kell, akkor jól jön ez a szám.

Sasha - Mr. Tiddles

Az ártatlanság vélelme

Mindegyik stíluson belül megvan az, amire azt mondom, hogy szép.

És természetesen eléggé szubjektív módon ítélem meg, hogy mi az.

Mindenben tudok valami szépet találni.

Az egyik legszebb dubstep számot már már kiposztoltam.

Jöjjön egy másik, aminek nem az a nagyon kőkemény

a zenéje - persze, akinek nem tetszik a stílus, annak

nem fog tetszeni ez sem - de mégis azt mondom rá, hogy szép.

"Innocence. You'll never be mine."

Nero - Innocence

***


Ha már az ártatlanságnál tartunk, eszembe jutott még egy dal.
Még a régi deep-house-es, progressive-trance-es időmből.


Zenészként az ember igyekszik olyan zenét készíteni, ami belőle jön,
és ami neki tetszik. Ha ez véletlenül még tetszik is mindenkinek,
annak csak örül.
De aztán ez el tudja ragadni az embert, és ha így van, akkor egy idő
után már a "közízlés" elkezdi formálni azt a zenét, amit csinálsz.
Ezt szokás elkurvulásnak is nevezni. Nézzük csak meg Snoop Doggot,
ahogy ilyen Katy Perrykkel bohóckodik. Ez már kurvára nem gangsta rap.


De lényeg a lényeg, Tiesto is kicsit elkurvult már.


Viszont még régen csinált egy remixet a Delerium egyik számának.
Annak, amelyikben Leigh Nash, a Sixpence None the Richer énekese énekel.


Van benne egy kis szomorúság, ahogy Leigh énekli, hogy
"Darling, when? When did we fall? When was it over?"
És beletörődés, amikor meg azt, hogy
"I suppose that it's the price of falling in love."


Íme:


Delerium ft. Leigh Nash of Sixpence None the Richer - Innocente
(Tiesto Remix)

Na de esetleg, aki nem szereti a 6-7 perces bakelit-verziókat,
és még klipre is kíváncsi, az megnézheti a Torontóban forgatott
klipet, ha ide kattint.
Imádom Torontót.