Szellemek, meg minden lófütty

Nem tudom már, mikor és hol hallottam először a

The Art of Flight

című snowboardos filmről, de már a bemutatója megfogott.

Alig vártam, hogy kijöjjön.

Aztán tavaly karácsony előtt (is) elmentem Kanadába, ahol mondtam

Dani öcsémnek, hogy ha jó filmet akar, ezt töltse le, és nézzük meg.

Egyik este, miután már megvolt a jó kis vicces cigi,

jött a Dani az ötlettel, hogy nézzük meg ezt.

Néztük, az agyamat majdnem eldobtam, annyira sokkolóan jó volt.

Jött a jelenet, ahol mutatják, hogy Travis Rice-ék miket művelnek,

csúsznak a havas lejtőkön, állati felvételek, gyönyörű tájak...

És egyszercsak megszólal ez zene.

Csak passogok, hogy milyen kurva jó, amikor Dani megszólal:

"Baaazmeg, deadmau5 - Ghosts 'n' Stuff.

Ráadásul a Nero Remix.

Annyira készen lettem tőle,

olyan audiovizuális élmény volt, hogy el se lehet azt mondani.

deadmau5 ft. Rob Swire - Ghosts 'n' Stuff (Nero Remix)

Guilt

Bűn, bűnösség, bűntudat, vétkesség.

A Nero nevű angol elektronikus zenei producerpáros

simán a kedvenceim közé tartozik.

Valamit ők nagyon tudnak.

Alana hangja pedig gyönyörű.

"Sometimes I don't know where we're going,

Sometimes I feel you should be crawling back to me,

Time is ticking by without us knowing,

Before you know it, it will be too late to see

You keep on talking but it makes no sense at all,

You try to fake it, but you're breaking every rule

Right from the start you've always made me feel a fool,

The guild you hide will come between us after all"

Akkor most megmutatom, miért szoktam a hajamat tépni,

amikor valaki azt mondja nekem, hogy egy számnak a szövegét

fordítsam le, vagy mondjam meg, miről szól.

Leírom ezt magyarul, és szerintem kurva viccesen fog kinézni.

"Néha nem tudom, merrefelé is tartunk,

Néha úgy érzem, úgy kéne visszacsúsznod-másznod hozzám,

Úgy elmegy az idő, hogy észre sem vesszük,

És mire észrevesszük, már túl késő lesz

Beszélsz, beszélsz, de csak össze-vissza,

Próbálod megjátszani magad, de megszeged az összes szabályt,

Már az elejétől fogva hülyének éreztem magam melletted,

Végül a vétkek, amiket rejtegetsz, fognak közénk állni"


Azt hiszem, ezt a számot Torontóban hallottam először.
Vagy a Zeds Dead, vagy a Killabits nyomta valamelyik buliban.


Nagyon megragadt a fejemben a
"You keep on talking but it makes no sense at all."

Nero - Guilt

Az ártatlanság vélelme

Mindegyik stíluson belül megvan az, amire azt mondom, hogy szép.

És természetesen eléggé szubjektív módon ítélem meg, hogy mi az.

Mindenben tudok valami szépet találni.

Az egyik legszebb dubstep számot már már kiposztoltam.

Jöjjön egy másik, aminek nem az a nagyon kőkemény

a zenéje - persze, akinek nem tetszik a stílus, annak

nem fog tetszeni ez sem - de mégis azt mondom rá, hogy szép.

"Innocence. You'll never be mine."

Nero - Innocence

***


Ha már az ártatlanságnál tartunk, eszembe jutott még egy dal.
Még a régi deep-house-es, progressive-trance-es időmből.


Zenészként az ember igyekszik olyan zenét készíteni, ami belőle jön,
és ami neki tetszik. Ha ez véletlenül még tetszik is mindenkinek,
annak csak örül.
De aztán ez el tudja ragadni az embert, és ha így van, akkor egy idő
után már a "közízlés" elkezdi formálni azt a zenét, amit csinálsz.
Ezt szokás elkurvulásnak is nevezni. Nézzük csak meg Snoop Doggot,
ahogy ilyen Katy Perrykkel bohóckodik. Ez már kurvára nem gangsta rap.


De lényeg a lényeg, Tiesto is kicsit elkurvult már.


Viszont még régen csinált egy remixet a Delerium egyik számának.
Annak, amelyikben Leigh Nash, a Sixpence None the Richer énekese énekel.


Van benne egy kis szomorúság, ahogy Leigh énekli, hogy
"Darling, when? When did we fall? When was it over?"
És beletörődés, amikor meg azt, hogy
"I suppose that it's the price of falling in love."


Íme:


Delerium ft. Leigh Nash of Sixpence None the Richer - Innocente
(Tiesto Remix)

Na de esetleg, aki nem szereti a 6-7 perces bakelit-verziókat,
és még klipre is kíváncsi, az megnézheti a Torontóban forgatott
klipet, ha ide kattint.
Imádom Torontót.