Nem akartam a felvezető posztot elkomolytalankodni, de nem megy.
Eszembe jut a Váááájos csávó a Megasztár 4-ből, aki Ill Ninót "énekelt".
Ismét 50-nel osztható számhoz érkezik mindjárt a blogom, bár gyanítom, hogy
a kezdeti néhány érdeklődő után már kábé senki nem látogatja, vagyis
szerintem kábé 0 látogatás történt az utóbbi 2 hónapban.
Ennek könnyen utánajárhatnék, de nem teszem; nem nézem meg
a statisztikákat, csak szépen írogatom ki magamból sorba azt,
ami a különböző stílusú zenékkel/számokkal kapcsolatban eszembe jut.
Ha valaki olvassa, olvassa, ha nem, az se baj.
Én néha visszaolvasom a dolgokat.
Egy kicsit olyan ez nekem, mint egy napló.
Szóval ez a 249. poszt.
És ide egy Nu Metal zenekar egyik legszebb száma kerül.
Ők pedig a brazil Ill Nino, mint az fentebb már kiderülhetett.
Igazi populáris dal ez, nem az a kőkemény metál, ami széttép mindent,
és pont emiatt tetszik kicsit szélesebb rétegnek, mint alapból a metálzene.
Van benne gy kis spanyolgitáros rész, ami nem az a hardkór flamenco,
de azért elég jól eltalálták.
Ja, és igen, korábban már írtam, de már nem emlékszem, hogy pontosan melyik posztban volt róla szó, hogy Bölcsföldi Zoli cimborám, a Cadaveres énekese mesélte, hogy milyen volt ezekkel az arcokkal koncertezni.
Mivelhogy pár hónapja az Ill Nino meghívta őket maguk elé fellépni.
Méghozzá Angliába.
Irigyellek, Zolikám, vajon mi mikor fogunk idáig eljutni?
Bár mi is játszottunk már a magyar, Fonogram-díjas Insane banda előtt.
De hát azért az mégsem ugyanaz.
Ill Nino - This Time's for Real
Ja, és még szerencse, hogy léteznek a cimkék: Itt a poszt alján, egy klikk az Ill Nino cimkére, és ki is dobja, hogy melyik volt a másik poszt, amiben volt szó róluk, és a Cadaveres-es vonalról.
10-11 hónappal ezelőtt jópárszor meghallgattam, és akkor minden sorával együtt tudtam érezni. Nem tudtam megfogalmazni, hogy mit érzek, de ez a szám megfogalmazta nekem.
Így visszagondolva már akkor pontosan tudtam, hogy mit akarok, és mit nem akarok, szóval igazából csak a gyász volt, nem a vágyakozás.
Mint amikor meghal valakid: nem azt akarod, hogy feltámadjon, hanem szomorú vagy, hogy már nincs ott veled.
Szóval megtaláltam ezt a számot, és eszembe jutott, hogy
"Jé, ilyen is volt az életemben? Olyan távolinak tűnik.
Volt ilyen egyáltalán? Vagy csak álmodtam?"
Slipknot - Snuff
Bury all your secrets in my skin.
Come away with innocence, and leave me with my sins.
The air around me still feels like a cage
And love is just a camouflage for what resembles rage again...
So if you love me, let me go.
And run away before I know.
My heart is just too dark to care.
I can't destroy what isn't there.
Deliver me into my Fate -
If I'm alone I cannot hate
I don't deserve to have you...
Ooh, my smile was taken long ago,
If I can change I hope I never know.
I still press your letters to my lips
And cherish them in parts of me that savor every kiss.
I couldn't face a life without your light,
But all of that was ripped apart, when you refused to fight.
So save your breath, I will not care.
I think I made it very clear.
You couldn't hate enough to love.
Is that supposed to be enough?
I only wish you weren't my friend.
Then I could hurt you in the end.
I never claimed to be a Saint...
Ooh, my own was banished long ago,
It took the Death of Hope to let you go
So break yourself against my stones
And spit your pity in my soul.
You never needed any help... You sold me out to save yourself...
And I won't listen to your shame. You ran away, you're all the same.
Angels lie to keep control...
Ooh, my love was punished long ago,
If you still care, don't ever let me know...
If you still care, don't ever let me know...
Jó sok éve az EuroSporton rákattantam a hokivébére.
Megszerettem a cseheket, megszerettem Jagrt.
Őmiatta szerettem meg a Pittsburgh Penguinst.
Most, egy hároméves orosz kitérő után úgy döntött, visszatér az NHL-be.
Hangoztatta nagyon, hogy a szíve Pittsburghbe húzza, hogy nagyon hálás, és sokkal tartozik Mario Lemieux-nak, és ha ő hívná, még a legminimálisabb összegért is visszajönne Pittsburghbe játszani. (Mario a Pittsburgh mostani tulajdonosa, és Jagr egykori csapattársa. Nem mellesleg pedig a hoki történetének egyik legnagyobb alakja.)
Erre aláír az ősi rivális Philadelphia Flyershez. De az csak egy dolog, hogy a riválishoz írt alá. Előtte azért három napon át hitegette a fél hokivilágot, hogy holnap dönt, holnap dönt. A Pens 2 milliója helyett a Flyers 3,3 millióját választotta.
Csúnya dolog ekkorákat hazudozni, és így hátba szúrni SuperMariót,
a Pens-drukkereket, egész Pittburgh-öt, és az olyanokat, mint én,
akik már sráckoruktól fogva mindig is istenítették, tisztelték és szerették őt. Kihasználta Mario nevét, és a Pittsburghben felépített nimbuszát. Arra használta fel, hogy más csapatoktól minél több pénzt tudjon kicsikarni.
Beleköpött a képünkbe.
Így lett az én hősömből egy nagy nulla a szememben. Ahogy az angol mondja: "From hero to zero".
Nagyon rossz érzés ekkorát csalódni abban, akit mindig sokra tartottam.
Szkülla és Kharübdisz a görög mitológia két alakja.
Igazából két szörnyetegként emlegetik őket, akik veszélyeztették a Messinai-szoroson áthajózó tengerészeket.
De egyes ábrázolások szerint Szkülla egy sziklazátony, Kharübdisz pedig egy örvény. Az a trükk a dologban, hogy olyan közel voltak egymáshoz, hogy a hajók nem tudták elkerülni őket, tehát az egyikkel mindenképp szembe kellett néznie annak, aki erre akart áthajózni.
Innen ered az a kifejezés, hogy "Szkülla és Kharübdisz között", vagyis amikor az embernek két rossz közül kell választania.
A Trivium ezt meg is énekelte a Torn Between Scylla and Charybdis című számában a 2009-es Shogun című albumán.
Érdekes dolog az albummal kapcsolatban: japán vonatkozású címe van (Sógun=barbárokat legyőző nagyvezér), és kapásból az első szám is
japán címet visel: Kirisute Gomen, ami pedig a szamurájoknak azt a jogát
jelenti, hogy büntetlenül kivégezhettek egy náluk alacsonyabb rangban lévő
személyt, ha az a becsületüket előtte megsértette.
Viszont:
sok számban görög mitológiával foglalkoznak.
Ahogy itt a Szkülla és Kharübdisz-téma, de van benne Kallisztó, Prométheusz, illetve szó van a fúriákról is.
Behalt a gépem, lassú volt, szenvedtem vele, trükköztem,
buheráltam, buzeráltam, meg minden ilyesmit csináltam.
De visszatértünk, ráadásul győztesen az informatika ellen vívott harcból.
Mondhatnók "fászombászmek".
Úgyhogy gondoltam egyet, és beírtam gugliba, hogy "back from the ashes".
Hát erre egy zenekart dobott ki.
Megnéztem a klipjüket.
Back from Ashes - The Suffering Within
Hát ez... hogy is mondjam? Ahogy az angol mondja: "this is wrong on so many levels". Magyarul pedig olyasmit mondhatnánk, hogy "ezzel jó sok gáz van." (És akkor letudtuk a mai angol nyelvleckénket.)
- Először is az énekesnek a "rockerszerkó" mellé a kovbojkalap... - Aztán az a vicces "mintás" arcszőrzet (erre mondják azt, hogy mint egy rossz buzi). - A kövér gitáros alapból viccesen néz ki, ahogy pengeti ezt a gitárt. (Erre meg azt mondják, hogy "mint a majom a köszörűkövön.) - Az öklös, amit az énekes bevisz a csávónak 02:40-nél... 1. Gyenge kivitelezés (látszik, hogy nem üti meg). 2. Mintha "színészi játékkal" akarták volna kispórolni a vizuális effekteket. Konkrétan úgy néz ki, mintha maga az ütést kapó fickó lassítaná, majd állítaná meg a mozgását, és nem utómunkával csináltak volna belőle lassított felvételt.
Mintha a Félelem és Reszketés Las Vegasban című filmben lennének.
Tetszik az olyasmi, mint amit ez a két gitáros,
Synyster Gates és Zacky Vengeance
előszeretettel csinál itt is, meg úgy egyébként fellépéseken.
Arra gondolok, hogy mivel egyikük bal-, a másikuk jobbkezes,
jó néz ki, amikor beállnak egymásnak háttal, és úgy játsszák az ikerszólót.
"Can't you help me as I'm starting to burn
all alone..."
Avenged Sevenfold - Bat Country
A The Rev (úgy, mint reverend) néven futott, érdekes fej- és hajszerkezetű dobos idő közben már... hogy úgy mondjam, "kiszállt a zenekarból", és már az Égi Nagy Zenekar névsorát erősíti.
Odafenn is már egész ütős metalbandát lehetne összehozni.
Külön tetszik benne a Shakuhachi, ami egy bambuszból készült,
tradícionális japán furulya. (És Mike Kenji Shinodaugye japán származású.)
Linkin Park - Nobody's Listening
Na most az van, hogy "nem van se nem van pénzünk se, mer nem van" (Hofi)
ebben a verzióban rosszul van írva a szöveg, amelyikben viszont nincs leírva a szöveg, annak meg a végére bevágtak valamit. Úgyhogy kompromisszum,
mer' velem lehet tárgyalni, kérem alássan...
Íme a szöveg:
(Először linkelni akartam, de ott is rosszul van leírva, úgyhogy bemásolom,
és javítom. Mer' izé. Ha már itt van, legyen jól leírva.)
Yo,
Peep the style and the kids checking for it
The number one question is
How could you ignore it
We drop right back in the cut
Over basement tracks
With raps that got you backing this up like
(rewind that)
We’re just rolling with the rhythm
Rise from the ashes of stylistic division
With these non-stop lyrics of life living
Not to be forgotten
But still unforgiven
But in the meantime there are those who wanna
Talk this and that
So I suppose that it gets to a point
When feelings gotta get hurt
And get dirty with the people spreading the dirt
(It goes)
Try to give you warning
But everyone ignores me
(Told you everything loud and clear)
But nobody’s listening
Call to you so clearly
But you don’t want to hear me
(Told you everything loud and clear)
But nobody’s listening
I got a
Heart full of pain
Head full of stress
Handful of anger
Held in my chest
And everything left's a waste of time
I hate my rhymes
(But hate everyone else’s more)
I’m riding on the back of this pressure
Guessing that it’s better
I can't keep myself together
Because all of this stress
Gave me something to write on
The pain gave me something
I could set my sights on
You never forget the blood sweat and tears
The uphill struggle over years
The fear and trash talking
And the people it was to
And the people that started it
Just like you
(I got a)
Heart full of pain
Head full of stress
Handful of anger
Held in my chest
Uphill struggle
Blood, sweat and tears
Nothing to gain
Everything to fear
(Coming at you)
