A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyar rock. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyar rock. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. július 4., hétfő

Lelkünkből

Eljött Júli 4.
Amerikában ilyenkor nagy ünnep van,
én meg minden évben szomorú vagyok ilyenkor.


Ma van pontosan 10 éve, hogy a két srác már nincs köztünk.
Két barát, két volt osztálytárs.


Nem is tudom, mit írhatnék.
Elkezdek valamit, aztán törlöm.


Emlékszem, a 10 éves általános iskolai osztálytalálkozónkon a zenész
eljátszotta az EDDÁ-tól a Lelkünkbőlt. Nagyon szép gesztus volt tőle,
hogy eszébe jutott, hogy emlékezzünk meg a két srácról, akik
már nem lehettek ott velünk.


Mi beálltunk egymás mellé, átkaroltuk egymást, együtt énekeltünk,
és sírtunk mind.


Miki, Peti, nyugodjatok békében!



2011. június 23., csütörtök

Bárány

A Tankcsapda kétségtelenül a legmeghatározóbb
magyar rockzenekar.
Lassan már 25 éve nyomják a bugit, igaz, már csak Lukács Laci
az, aki kezdetek óta a trió tagja.

A zenéjük sok helyen egyszerű (naná, hisz először punkkal kezdtek),
de mégis kőkemény, és ütős.

Igen, írtak olyan számokat is, amivel már-már teljesen populárisba
mentek át (Örökké tart), és olyanok is szerették őket, akik nem
kimondott rockerek. De hát 20 év után mit vár az ember?
Sok zenekar már a 2-3. albumára olyan számokat ír, amiktől
a kőkemény rajongóik hánynak, és csalódnak bennük.

A TCS vitathatatlanul megérdemelten került oda,
ahol most van a magyar zenei palettán.

El se hiszem, hogy még nem posztoltam számot tőlük.

De akkor kezdem is rögtön a legnagyobb kedvencemmel.
Ami a Connektor : 567 : című albumukról a Bárány.

"Nem az a baj ebben a nyomorék világban,
Hogy kevés a főnyeremény,
Lehet a kombináció hibátlan,
Mégis csökken a remény
Arra, hogy a falra szerelt kampón lógó kötél
Ne a te nyakad körül feszüljön meg, ha már úgy születtél ide, mint egy
BÁRÁNY,
aki ártatlanul látta meg az Isten napját!
Márványtábla a síron, rajta név; így ismeri az apját.
És jobb esetben az anyja
Mondjuk gondozásba adja,
De az is lehet, hogy szarik az egészre,
és a sorsára hagyja!

Lehet, a nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely,
De bármerre is jársz, arra azért mindig figyelj:
Hogy a hatalom mindenhol büdöset szarik és
Nem töröl segget,
De a gyenge csak addig az, amíg le nem
Győzi az erősebbet!
Itt valami készül, valaminek jönnie kell,
Szóval soha ne mondd, hogy soha nem érdekel!"

Tankcsapda - Bárány


2011. június 16., csütörtök

Ha volna két életem

Sokan, akik ismerik a Piramisnak a posztcímben nevezett számát,
azt gondolják, hogy jaj de jó, jaj de szép szám, itákdálse (stb.)
Sokáig én is azt hittem, hogy ez egy szép szerelmes szám.
Mondjuk valamennyire az is, mert szerelmet vall a párjának, de..!
És itt jön a baszottnagy DE, ami jönni szokott.
Tudjátok, mint a "Tök jó fej vagy, nagyon bírlak, de..."

Szóval DE!

Ha jobban odafigyelünk a szövegre, burkoltan azt mondja, hogy
"Drágám, én téged nagyon szeretlek, de ezzel együtt folyton ott van bennem
az az érzés, hogy legszívesebben megdugnék mindenkit, aki él és mozog."

"Mennyivel könnyebb volna,
Hogyha két életem volna,
Egyet örökre odaadnék neked.
A másik szabad lenne,
Minden nap szárnyra kelne,
És mindenkit szeretne, akit lehet."

Révész azon polemizál, hogy mit tegyen.
Ott van neki a nő, akit szeret, de ugyanakkor hiányzik neki a szabadság.
Mármint Révész énekli, amúgy a szöveget Som Lajos és Závodi János írta.
Vagyis talán ők akarnak kurelni jobbra-balra.

Piramis - Ha volna két életem