Bárány

A Tankcsapda kétségtelenül a legmeghatározóbb

magyar rockzenekar.

Lassan már 25 éve nyomják a bugit, igaz, már csak Lukács Laci

az, aki kezdetek óta a trió tagja.

A zenéjük sok helyen egyszerű (naná, hisz először punkkal kezdtek),

de mégis kőkemény, és ütős.

Igen, írtak olyan számokat is, amivel már-már teljesen populárisba

mentek át (Örökké tart), és olyanok is szerették őket, akik nem

kimondott rockerek. De hát 20 év után mit vár az ember?

Sok zenekar már a 2-3. albumára olyan számokat ír, amiktől

a kőkemény rajongóik hánynak, és csalódnak bennük.

A TCS vitathatatlanul megérdemelten került oda,

ahol most van a magyar zenei palettán.

El se hiszem, hogy még nem posztoltam számot tőlük.

De akkor kezdem is rögtön a legnagyobb kedvencemmel.

Ami a Connektor : 567 : című albumukról a Bárány.

"Nem az a baj ebben a nyomorék világban,

Hogy kevés a főnyeremény,

Lehet a kombináció hibátlan,

Mégis csökken a remény

Arra, hogy a falra szerelt kampón lógó kötél

Ne a te nyakad körül feszüljön meg, ha már úgy születtél ide, mint egy

BÁRÁNY,

aki ártatlanul látta meg az Isten napját!

Márványtábla a síron, rajta név; így ismeri az apját.

És jobb esetben az anyja

Mondjuk gondozásba adja,

De az is lehet, hogy szarik az egészre,

és a sorsára hagyja!

Lehet, a nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely,

De bármerre is jársz, arra azért mindig figyelj:

Hogy a hatalom mindenhol büdöset szarik és

Nem töröl segget,

De a gyenge csak addig az, amíg le nem

Győzi az erősebbet!

Itt valami készül, valaminek jönnie kell,

Szóval soha ne mondd, hogy soha nem érdekel!"

Tankcsapda - Bárány