Beethoven és a haverok - Az igazi zsenik

Megint 50-nel osztható sorszámú poszthoz érkeztem.

250.

A 100-as, 150-es és 200-as posztokhoz sikerült olyan számokat találnom, amik nagy kedvenceim, ehhez pedig egy olyat, ami igazán méltó egy ilyen számhoz.

Amikor hazalátogattak a tesóim a nagy vízen túlról, a rokonok elvittek minket Liszt Ferenc szülőházához az ausztriai Raidingba, hogy hadd kulturálódjanak mán egy kicsit a kölkök. Gondolom, nekik nem mondott túl sokat Liszt neve,

meg úgy egyébként az egész. 

Hogy minek hadoválok Lisztről meg a tesóimról, amikor a poszt címében Beethovenről meg zenei zsenialitásról ugatok?

Liszt szülőházában belehallgattam pár művébe.

Elgondolkodtatott a dolog, és mivel öcsémmel mindketten eléggé zenei beállítottságúak vagyunk, elkezdtem vele erről a témáról beszélni.

Rádöbbentem ugyanis, hogy ezek a zeneszerzők voltak az igazi zsenik.

Az ő korukban még nem volt számítógép,

nem volt hangstúdió, nem volt szinti...

Fogták a kis füzetüket, a pennájukat (gy.k. tollat), és elkezdtek írni.

Megírták az egyik hangszer szólamát, majd ahhoz megírták a következőét,

a harmadikét, satöbbi. Ezekben a művekben helyenként 10-20 hangszer is szól, és ezt mind fejben rittyentették össze. Fejben ennyi mindent összehangolni, tudni és átlátni, hogy mi mivel hogyan szólna jól együtt,
tudni, hogy melyik hangszernek mi a hangterjedelme, le lehet-e rajta egyáltalán játszani az adott dallamot... és a többi.

Egyetértettünk Dani öcsémmel, hogy ez kurva komoly feladat.

Ez kb. olyan, mintha egyvalaki leülne, és megtervezne úgy egy házat,
hogy a kőművesi-, a burkolói-, a villanyszerelői-, a festői- és még sok más munkát ő maga tervezne meg a nulláról, A-tól Z-ig.
Majd pedig ezek alapján a tervrajzok alapján a különböző brigádok megépítenék azt a házat, és kiderülne, hogy minden faszántosan sikerült.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egész nap komolyzenét hallgatok.

De egyszerűen az agyamat eldobom attól, hogy ezek a csávók mit tudtak.

Lenyűgöz.

A legtöbb embernek ha mutatnak valami komolyzenei darabot, nyugtázza annyival, hogy "Aha, jóvan, ez szar. Faszom, aki ilyet hallgat."

A legtöbb ember nem is sejti, hogy egy-egy ilyen mű mögött annyi zenei zsenialitás áll, ami a mai világban talán 5 emberben sincs összesen.

Hogy mivel szeretném alátámasztani ezt,

és megpróbálni megmutatni, hogy miről beszélek?

Láttam egy videót, ahol Beethoven 5. szimfóniája van grafikusan ábrázolva hangszerekre lebontva.

Íme a videó:

Ludwig van Beethoven - 5. szimfónia

Itt minden szín másik hangszert jelöl.
Itt látszik igazán, hogy helyenként hány dolgot kellett a zeneszerzőnek összehangolnia.


Jól van, zenebuzi vagyok, tudom.
Bocs.
Bocs, hogy imádom a zenét...