Álmomban...

"Álmomban már láttalak" - mondja a film címe.

Én viszont álmomban koncentrációs táborban voltam. Méghozzá a rácsnak a rossz oldalán. Hogy hogyan kerültem oda, nem derült ki. Ott voltam.

Egyszer csak egy folyosón sorakoztunk. Újoncok lehettünk, és valami régebb óta ott "vendégeskedő" fickó lehetett az, aki odaszólt nekünk, hogy "Most jön az úsztatás." Hamar megtudtuk, hogy mi az.

Bementünk egy minimalista módon berendezett terembe; szögletes helyiség, üres falak, középen pedig ült egy "Női Hitler". Ez a Női Hitler próbált lágyan beszélni az emberrel, de lehetett érezni a hangján, hogy ő ott Valaki. A Valaki.

Mint kiderült, az "úsztatás" a hitünk próbája lesz. Csak azt nem tudtam eldönteni magamban a látottak alapján, hogy az lesz-e a jó, ha van hitem, vagy az, ha nincs...

Ezért aztán, amikor lágy hangon megkérdezte tőlem, hogy mit gondolok, miben érdemes hinni, nem tudtam, hogy Istent mondjak-e, vagy a társaimat, akikkel egy csoportba kerültem. Nem tudom már, mit válaszoltam, de utána jött a dolog idegőrlő része.


(A folytatáshoz klikk a "Like" gomb alatti
"További bejegyzések" feliratra, vagy a poszt címére.)

A szoba közepén lévő "Hitleri trón" két oldalán volt két kisebb emelvény, amin egy-egy márványtálka (lavór) volt. Egyikben víz, másikban sav. Mindenkinek valamijét bele kellett mártania valamelyikbe a kettő közül. Nem tudtuk, hogy melyik melyik, és nem tudtuk, hogy amibe épp készülünk belemártani valamelyik végtagunkat, az vajon szétmarja-e, vagy nem. A döntést "A hitler" hozta, méghozzá a válaszaink alapján.

Az első társamnak a kézfejét kellett belemártania, neki a sav jutott.

Durva volt.

A másodiknak bokáig kellett belemártania a lábát. Ő csak vízes lett.

Hirtelen én jöttem. Bár én voltam az utolsó a csoportból, de a többieket konkrétan nem láttam, csak valahogy éreztem, hogy volt, aki nagyon rosszul járt, és volt, aki szerencsés volt.

Én valahogy megúsztam, de ennek a részletei sem tiszták előttem.

Amikor kijöttünk, a folyosón mondta valaki, hogy amikor a Nőnek rossz napja van, akkor nem csak a végtagmártogatás megy, hanem van egy harmadik módszer is: az illető kap egy pohárral valamelyik folyadékból.

Ekkor arra jutottam magamban, hogy én ugyan nem szeretném, ha kimarná a belemet valami sav, úgyhogy innen ki kell jutnom. Ekkor felébredtem.

Hogy mi ebből a tanulság?

Nem tudom. Tény viszont, hogy "A hitler" nő volt, mi pedig mind férfiak.


Az álomnak maga a légköre, az érzés, ami bennem volt közben, kicsit olyan szürreális volt, mint a Tool zenekar Schism című klipjének a képi világa.
(gy.k. Az álmomban minden normálisan nézett ki, de pusztán attól, hogy ott voltam, olyan érzés volt bennem, mint amilyet az itt következő klip látványa vált ki belőlem.)


Tool - Schism

"There was a time that the pieces fit,
But I watched it fall away."


"I've done the math enough to know the dangers of a second guessing."